A röplabdázás egyik speciális alapérintése a kosárérintés. A játékban a támadások előkészítésekor a feladó játékos döntő többségében ezt az érintést alkalmazza, és gyakran nyitásfogadáshoz, illetve bizonyos esetekben a mezőnyvédekezésben is alkalmazzuk. Kezdő játékosoknál a támadóérintést is helyettesítheti. A kosárérintésnek több fajtája van – végrehajtható előre, hátra, és oldalra, elfordulással, levegőből vagy talaj közeléből (gurulás közben), illetve egy kézzel is. Tankönyvünkben az előre és hátra, valamint az elfordulással, és a levegőből történő érintéssel foglalkozunk.

• Kiinduló helyzetben vállszéles enyhe harántterpesz, térdek kissé hajlítva, törzs enyhén előre dől.
• Az érintés homlok előtt-fölött történik.
• A kezek kosarat formálnak nyitott ujjakkal – hüvelykujjak és mutatóujjak egymás felé néznek, tenyér felfelé és befelé néz, csukló hátrafeszített. Az ujjak egymás felé fordulását döntően a könyök helyzete határozza meg!
• A labda bekísérésekor a térd és a könyök fokozottan behajlik, képletesen a játékos rugószerűen összenyomódik.
• A labdaérintés pillanatában a térd és a könyök dinamikusan kinyúlik (a rugó kipattan), a labda az ujjbegyekről elpattan.
• A karmunka iránya és a csukló helyzete határozza meg a továbbítás irányát és ívét.
• A lábmunka és a karmunka intenzitása, és terjedelme határozza meg a továbbítás távolságát, a labdaív kiterjedését.

Igazodó mozgást (futás, utánlépés, stb.) követően az alaphelyzet: vállszélességű enyhe harántterpesz, térdek hajlítva, testsúly a lábfejek első harmadán, a sarok kissé emelkedik. A törzs csípőből enyhén előre dől, karok oldalt a test mellett. A térdek hajlításának szögét a játékhelyzet határozza meg – nyitásfogadásnál kissé, átlagos támadás védésénél jobban, hálóhoz közeli, várhatóan meredek támadás esetén nagyon mélyen hajlítottak. Az előredőlés, a sarok emelése az elindulás gyorsasága miatt fontos, a karokat pedig úgy kell felkészíteni, hogy bármely érintésre gyorsan összerakhatóak legyenek. „Az érintőfelületet kialakítása: A két kart a test előtt egymás melléhelyezzük. Az egyik tenyér a másik kézhátat fogja. … A karok legyenek megközelítően párhuzamosak a combbal.” 17 „Egymásra helyezés után úgy kell összezárni a kezeket, hogy a hüvelykujjak egymás mellett párhuzamosan helyezkedjenek el és előre mutassanak.” 18 A kezek összefogása után a csuklót lefelé kell feszíteni, az alkarokat közelíteni, és kifordítani, hogy minél nagyobb egységes felület keletkezzen. Az érintést a csukló és a könyökhajlat közti területen kell végrehajtani. A érintés végrehajtásakor a labda emelését nem a kar, hanem a lábak, és a vállak végzik. A térd nyújtása mellett tehát a nyújtott karok és a test által bezárt szög alig változik, ugyanakkor a váll emelkedik, és előre tolódik. A továbbítás ívét a karok dőlésszöge, a távolságot a lábak és a váll munkájának kiterjedése és dinamikája határozza meg. Elsődleges szempont, hogy az alkarérintést a test előtt hajtsuk végre, ezért a labdához igyekezzenek a tanulók lábbal igazodni, ha van rá idő. A nemzetközi szakirodalom a két megemelt, előretolt váll, valamint az összefogott kézfejek, és a karok által kirajzolódó, egyenlő szárú háromszöget platformnak hívja.19 Előfordul, hogy az alkarérintést kénytelen a játékos a test mellett végrehajtani, mert lábbal igazodáshoz nincs elég idő. Ilyenkor ezt a platformot a labda mögé kell juttatni, nem elég a törzs elfordítása, mert így a labda az alkaérintés után a test mellett oldalt tovább pattan. A kitérési iránynak megfelelő vállat emelni, az ellentéteset pedig ejteni kell, miközben a törzs a kitérési iránnyal ellentétesen fordul és dől. Alkarérintésnél kulcsfontosságú a labdától való távolság. Ahogy a teniszező sem a test mellett üti meg a labdát, az alkarérintést végző játékos is messzebb van a labdától – kis túlzással az sem baj, ha csak nyújtózkodva éri el.